Hogy mi is az a via ferrata? „A via ferrata (jelentése olaszul: vas út; németül: klettersteig) olyan hegyi út, amelyen előzetesen felszerelt létrák, lépcsők, hidak és fémkábelek segítik az előrehaladást (a kiépítetlen részek csupán képzett sziklamászók számára elérhetőek). A Via Ferrata túrázás is némi gyakorlatot, fizikai állóképességet és megfelelő felszerelést igényel. Mivel ezek az utak gyakran nagy magasságokban vezetnek, a tériszony leküzdése az ilyen jellegű túrák elengedhetetlen része.” (forrás:Wikipedia.org)
Na ez a hivatalos definíció, a nem hivatalos pedig az, hogy olyan utak, ahol minden erődet, ügyességedet bele kell adnod, hogy fenn maradj a sziklán (az út nehézségétől függően), tuti izomláz kialakító, néha majrézó, de legtöbbször a gyönyörtől elaléló utak ezek. Sok évvel ezelőtt hallottam erről először, de csak idén gyűlt össze bennem a bátorság, hogy kipróbáljam magamat ebben a műfajban is. Az első próbát a Rax-on tettük kis társaságunkkal. Ha igaz, erről is lesz majd beszámolónk. (Igaz Andi? :-))A lényeg a lényeg, hogy nekem ez olyannyira megtetszett, hogy kapva-kaptam a lehetőségen és jelentkeztem egy vezetett Dolomitok via ferrata túrára. Rá tudtam még erre venni Csabit, Emit és Janit is, így egy kocsival céloztuk meg Cortina d’Ampezzot.
A Debreceni 3 próba keretein belül a második kerékpáros nyílt túrán több mint 40 kerekező vett részt. A reggeli „eligazítás” után átszeltük a várost, majd a Panoráma étteremig élveztük a bicikliút előnyeit.
Itt aztán csoportokra oszlottunk, hogy ne okozzon közlekedési dugót a jelenlétünk az amúgy sem kisforgalmú közúton. A csoportok a leágazásnál bevárták egymást, majd némi földúton való rázkódást követően meg is érkeztünk a Koppány-völgye kalandparkba, ahol már vártak ránk és minden kerekező ingyen kipróbálhatott egy kalandpályát.
Itt néhányan úgy döntöttek, hogy csak nézelődnek inkább, semmint magukra öltenék a beülőket. Az idő sem volt túl kegyes hozzánk, mert, ahogy megérkeztünk elkezdett esni az eső és jó néhány órán át nem is hagyta abba. Azért a legbátrabbakat ez sem tántoríthatta el az erőpróbától, ők kitartóan küzdöttek az elemekkel és az akadályokkal. Volt, aki nagyon könnyedén csinálta végig a pályát, másoknak azonban meggyűlt a baja azokkal. Alapvetően mindenki nagyon bátran és ügyesen haladt végig a furmányos pályán.
Hazafelé a szakadó esőben már mindenki egyénileg, illetve kis csoportokban indult el.
A kalandpálya után másnap olyan izmaimban éreztem izomlázat, amiről azt sem tudtam, hogy létezik :-).
Sajnálatos módon, egyre több esetben hallani, hogy másodpercek alatt lopnak el bringákat. Lehet mindenféle lakatokat venni, de a legtöbb nem tart tovább 1 percnél és a bringád már a tolvajok kezébe került. Összegyűjtöttem néhány jó tanácsot:
Itt egy angol videó arról, hogyan lakatoljunk:
http://www.cyrex.hu/bringalakat/ oldalon találtam ezt a cikket, ami igazán megszívlelendő tanácsokat ad:
Talán nem a legszerencsésebb pont így kezdenem, de azzal gondolom mindenki tisztában van, hogy feltörhetetlen zár nem létezik. 100%-os garancia tehát nincs, de elnézve az Abus tesztfilmjeit, ezeket a zárakat használva elég jó esélyünk lesz arra, hogy ott találjuk a bringát, ahol hagytuk.
Ma találtam ezt a videót, Tibet hegyei között Körösi Csoma Sándor nyomában egy érdekes útvonalat járnak be egy befagyott folyó jegén.