Nagyon hajnalban indultunk és már fél nyolcra Ótátrafüreden voltunk. Még volt egy óránk az első felvonó indulásáig, így kényelmesem készülődtünk. A felvonó 7 perc alatt felrepített minket Hrebienokba, ahol verőfényes napsütés fogadott minket. Felszerelkeztünk botokkal, anticsusz okkal és aztá n elindultunk. Mellettünk sítúrázók húztak el. Az elágazáshoz érve mi a kék jelzésre fordultunk, ahol aggódva  néztem a lavinára figyelmeztető táblát.

See the full gallery on Posterous

De bíztam az előrejelzésben, ami szerint 2-es fokozatú lavinaveszély várható. Magányosan indultunk az erdei ösvényen, csak a völgyben suhant el 2 sítúrázó, de ők már lefelé tartottak a hegyről.

A csöndben egyszer csak furcsa hangra lettünk figyelmesek.

Mindannyian megtorpantunk és fürkészve szemléltük az alattunk lévő szűk völgyet, hátha megpillantjuk a hang forrását, ami minden kétséget kizáróan egy medve volt. A zabszem effektus beindult, de palástolva a félelmet heves és hangos beszélgetésbe kezdtünk, hogy a négylábú hamarabb halljon meg minket. Aztán elindultunk utunkra és a medve elnémult. Ekkor gondoltam arra, hogy eddig volt lavina veszély, medve és ráadásul egy lélek sem jár erre rajtunk kívül, biztosan jó döntés volt-e ez az útvonal?

Aztán emberi hangokat hallottunk elölről, mint kiderült magyar csapat mászott a megfagyott vízesésen. A fák közül kiérve kitárult a völgy az emelkedés után egyre szebb látványt nyújtottak a hegyek. Lépten-nyomon volt mit fotózni, így aztán a fiúk el is húztak előre, időnként bevártak minket.

See the full gallery on Posterous

Egyre csak emelkedtünk, az utolsó 2 km-en még 400 m szintemelkedés várt ránk. Megtaláltuk a nyári út  láncait, amit most életveszély lett volna használni, mert csupa jég volt a környéke, így a téli út a sziklák mellett haladt el. 

See the full gallery on Posterous

Volt, amikor már azt hittem fent vagyunk, de aztán némi csalódással konstatáltam, hogy még mindig kanyarog az út a völgyben és a háznak se híre se hamva. A téli napsütésben az egyik szikla ormán aztán zerge pár tűnt fel, bár leginkább csak a hátsó részüket  mutatták felénk.

See the full gallery on Posterous

Némi nézelődés után a ház is végre feltűnt, ahová lassan felaraszoltunk. Nem volt tömeg, néhányan a ház előtti padokon napoztak. Bent a házban is akadt hely bőven, így egy ablak melletti asztalt foglaltuk el. Bélbolyhainkat káposzta és lencselevesekkel öblítettük át. Egy órányi ejtőzés után ugyanazon az úton ereszkedtünk le, mint amin feljöttünk. Idő közben a nap is elbújt a hegyek mögé, így az út ismét fagyossá vált, ezért nem adta magát egyszerűen. Igen sietősre vettük a lépéseinket, hogy még elérjük a lefelé menő felvonót, ami persze simán sikerült.

See the full gallery on Posterous

Szép tájakon, gyönyörű napsütéses időben töltöttük a napot.    

Margó 

Permalink | Leave a comment  »

Permalink | Leave a comment  »

Hogy mi is az a via ferrata? „A via ferrata (jelentése olaszul: vas út; németül: klettersteig) olyan hegyi út, amelyen előzetesen felszerelt létrák, lépcsők, hidak és fémkábelek segítik az előrehaladást (a kiépítetlen részek csupán képzett sziklamászók számára elérhetőek). A Via Ferrata túrázás is némi gyakorlatot, fizikai állóképességet és megfelelő felszerelést igényel. Mivel ezek az utak gyakran nagy magasságokban vezetnek, a tériszony leküzdése az ilyen jellegű túrák elengedhetetlen része.” (forrás:Wikipedia.org)

A lényeg a lényeg, hogy nekem ez olyannyira megtetszett, hogy kapva-kaptam a lehetőségen és jelentkeztem egy vezetett Dolomitok via ferrata túrára. Rá tudtam még erre venni Csabit, Emit és Janit is, így egy kocsival céloztuk meg Cortina d’Ampezzot.

Cortina egy gyöngyszem a Dolomitok szívében, mindig mindenhol megemlítik, hogy az 1956-os téli olimpiát rendezték meg ott, nem mellesleg innentől származtatják a turizmus fellendülését. Itt mindent lehet, ami szem szájnak ingere, túrázni, hegyet mászni, via ferratázni, bringázni és persze télen síelni és még ki tudja, mi minden várhat rád. A város egy medencében fekszik, körülötte pedig mindenhol 3000 méter feletti hegyek emelkednek. Most jártam itt harmadjára, de most is elkápráztatott a szépségével a hely.

Már kedden elindultunk és egy hosszú út után este érkeztünk meg és állítottuk fel sátrainkat az egyik kempingben.

See the full gallery on Posterous

Másnap igazi pihenős, akklimatizálódós napot tartottunk, mert a késői ébredés után, bőséges reggeli, meg némi költözést követően Cortinai városnézésre indultunk. Épp csak azt felejtettük el, hogy bár igen erős osztrák hatás érződik ezen a vidéken, azonban a mediterrán sziesztát csak nem hagyják ki, így aztán dél körül majd minden bolt bezárt több órára. No, de sebaj, kitaláltuk, hogy akkor meg menjünk el és nézzük meg a Monte Cristallo-hoz vezető felvonót, mert ma még szuper az idő és, hátha lesz valami szépséges kilátás.

Mire persze odaértünk a Rio Gere menedékházhoz, ahonnan a felvonó indult, kiderült, hogy az pár perc múlva leáll, így már nem volt alkalmunk oda felmenni. Ellenben összefutottunk egy magyar lánnyal, aki épp lejött és elmesélte, hogy fent jégeső és elég rossz idő volt. Ez minket is kissé nyugtalanná tett, mivel másnapra ide volt tervezve az első ferrata túra. Tény mi tény éjszaka eléggé lehűlt a levegő, már szinte mindent magunkra vettünk, amink csak volt, hogy ne fázzunk.

Ivanov Dibona út

Csütörtökön délután találkoztunk a csapat többi tagjával és a túravezetőinkkel is. Zuhogó esőben kaptuk meg a ferrata felszerelésünket, és némi instrukció után megbeszéltük,

Mi is utolsóként futottunk be. A felvonó érdekes volt, ilyet még nem láttam soha sem. Kapszula alakú és maximum két ember fér el benne állva. A beszállás még érdekesebb volt, mert be kell ugrani és amikor már mindketten bent voltunk kívülről ránkreteszelték az ajtót. Libegésünk alatt kifújtuk magunkat és próbáltuk elképzelni az előttünk álló ködbe vesző csúcsokat. Menet közben újra eső, majd jég kezdett kopogni a fémtetőn, alattunk hó lepte a tájat.

Kár, hogy nem sok mindet lehetett látni az útból, mert egyébként biztosan gyönyörű lehet. Egy alagutacska után megtaláltuk a Függő játszmából ismert (mert itt forgatták és robbantották fel a hidat) híres függő hidat. Mivel az ég morcosan megdördült, így nekünk eddig tartott a via ferrata túra és visszafordultunk. A háztól lefelé már csak gyalog tudtunk lemenni, mivel a felvonó már nem üzemelt. Fent hó volt, így lassan araszolgattunk lefelé a kitaposott úton, egészen addig, amíg Gyuszi fel nem vetette, hogy akár le is csúszhatunk. Na így tényleg gyorsabb volt. Hamar a hómező aljára értünk, hamar le is előztem mindenkit.

Majd túravezetőink bemutatták a moréna futás lényegét, amit először csak irigykedve néztem, hogy milyen bátrak és ügyesek, majd Norbi instrukcióit követve én is megpróbálkoztam vele, bár nem is futottam csak lendületesen lépkedtem és ilyen hamar ekkora szintkülönbséget (kb 800 m) soha nem sikerült még megtennem ilyen rövid idő alatt. A kocsikhoz végig esőben jutottunk le.

Torre di Toblin

Pénteken fél nyolckor indultunk az Auronzo házhoz. Gyönyörű napsütéses idő volt és pazar kilátás minden irányban. A házhoz fizetős úton lehet felmenni, ezúttal még térképet is adtak néhány túraajánlattal a díjfizetést követően. A házhoz igen sok kanyaron át vezet az út, fent még nem volt teltház, így rögtön a ház mögötti parkolóban le tudtuk állítani az autókat.

See the full gallery on Posterous

Kényelmes túra következett a Lavaredo házhoz, majd elértük a Locatelli menedékházat is. Közben persze ott sétáltunk a Tre Cime de Lavaredo tornyok mellett. Gyönyörű a hely! A Locatelli háznál aztán kiderült, hogy a ház mögött tornyosuló szikla lesz a mai túránk célja. A háztól még némi emelkedővel értük el a beszállást. Amikor alulról felnéztem csak azt láttam, hogy ez mindenhol függőleges fal, hogy fogunk ezen felmenni?

No a lényeg, hogy ebben az útban 17 létra van, köztük meg szikla. Voltak érdekes helyek, olyan ahol a kéményben terpeszben kellett haladni, már aki tudott.

Én egy oldalon csimpaszkodtam a drótban és vekengtem, hogy, hogy a fenébe fogom elérni a következő létra legalját, ekkor az egyszer gondoltam arra, amikor magam alá néztem a mélységbe, hogy innen simán lezuhanhatnék. De aztán kaptam némi segítséget és leküzdöttem az akadályt. Aztán volt több kitett hely is, létrás és nem létrás, egy olyan is, ahol csak fém lemezkék nyújtották a lépést a függőleges sziklafalon. Na hogy ezt, hogy járták be éjszaka a katonák nem tudom, mindenesetre minden tiszteletem az övék!! :-)

Aztán egyszer csak nem volt már tovább hová kapaszkodni, fent voltunk. Gyönyörű kilátás nyílt innen minden oldalra. Pazar volt! Sok időt nem pihentünk épp egy csúcskeksz elmajszolgatására volt idő és már el is kezdtük az ereszkedést egy másik, a normál úton. Ebben nem voltak létrák, csak sziklák és némi biztosítás. Ezt abszolúlt könnyűnek ítéltem. Mivel előttem lassan haladtak, így kihasználtam a lehetőséget és fotózgattam, havasi csókákat bámultam.

See the full gallery on Posterous

See the full gallery on Posterous

Sentiero Giuseppe Olivieri és Astaldi    

A következő napra a többiek a Giovanni Lipella utat nézték ki, mi azonban úgy gondoltuk, hogy ez túl nagy lépés lenne nekünk, így könnyebb utat kerestem. Persze gondoltam, menjünk mi is a Tofana di Rosis közelébe, így kinéztem a Tofana di Mezzo és Dentro között egy jó kis gerinctúrát. Ehhez fel kellett felvonózni a Tofana di Mezzo 3244 m magas tetejére.

See the full gallery on Posterous

Pompás kilátás nyílt minden irányba. A háztól egy lépcső vezetett fel a ferraták beszállásáig. Itt aztán találtunk némi barikádot, ki volt írva, hogy ne tovább. Azért a csúcsra Janival felmásztunk. Az út, amit kinéztem havas volt, senki sem járt rajta, de a másik irányba többen is jöttek mentek, bár a kalauzunk szerint ez egy igencsak nehéz út, így mi inkább kihagytuk. Alternatív tervként a felvonóval leereszkedtünk egy háznyit a Ra Valles menedékházig. Itt volt némi magyarázkodnivalónk, mivel felfelé jövet csak felfelé vettünk jegyet, gondolva úgyis a ferratán fogunk lejönni. Itt már nem lehetett jegyet venni, így a kedves felvonó kezelők némi gondolkodás után szép napot kívántak nekünk és utunkra engedtek fizetés nélkül!!! :-) 

Csabi innen leereszkedett vissza a kocsihoz és mint kiderült a nap végén, tőle sem kértek már pénzt a lefelé útért. :-)

Mi viszont elkezdtük utunkat a Giuseppe Olivieri úton.

See the full gallery on Posterous

See the full gallery on Posterous

See the full gallery on Posterous

Hozzánk szerencsére nem ért el. Ahogy lejöttünk a hegyről előbb a Dibona menedékházat értük el, majd némi szintemelkedés után a Duca d’Aosta házat. Innen aztán egy igen meredek sípályán ereszkedtünk le az autónkhoz. Ez volt az egyetlen nap, amikor nem áztunk el!       

See the full gallery on Posterous

Szöveg és képek: Margó 

És végül egy túratárs által készített videó az útról:

Permalink | Leave a comment  »

100_7515.MOV Watch on Posterous

Permalink | Leave a comment  »

A Debreceni 3 próba keretein belül a második kerékpáros nyílt túrán több mint 40 kerekező vett részt. A reggeli „eligazítás” után átszeltük a várost, majd a Panoráma étteremig élveztük a bicikliút előnyeit.

See the full gallery on Posterous

Itt aztán csoportokra oszlottunk, hogy ne okozzon közlekedési dugót a jelenlétünk az amúgy sem kisforgalmú közúton. A csoportok a leágazásnál bevárták egymást, majd némi földúton való rázkódást követően meg is érkeztünk a Koppány-völgye kalandparkba, ahol már vártak ránk és minden kerekező ingyen kipróbálhatott egy kalandpályát.

Itt néhányan úgy döntöttek, hogy csak nézelődnek inkább, semmint magukra öltenék a beülőket. Az idő sem volt túl kegyes hozzánk, mert, ahogy megérkeztünk elkezdett esni az eső és jó néhány órán át nem is hagyta abba. Azért a legbátrabbakat ez sem tántoríthatta el az erőpróbától, ők kitartóan küzdöttek az elemekkel és az akadályokkal. Volt, aki nagyon könnyedén csinálta végig a pályát, másoknak azonban meggyűlt a baja azokkal. Alapvetően mindenki nagyon bátran és ügyesen haladt végig a furmányos pályán.

Hazafelé a szakadó esőben már mindenki egyénileg, illetve kis csoportokban indult el.

A kalandpálya után másnap olyan izmaimban éreztem izomlázat, amiről azt sem tudtam, hogy létezik :-).    

Permalink | Leave a comment  »

Permalink | Leave a comment  »

Sajnálatos módon, egyre több esetben hallani, hogy másodpercek alatt lopnak el bringákat. Lehet mindenféle lakatokat venni, de a legtöbb nem tart tovább 1 percnél és a bringád már a tolvajok kezébe került. Összegyűjtöttem néhány jó tanácsot:

Itt egy angol videó arról, hogyan lakatoljunk:

http://www.cyrex.hu/bringalakat/ oldalon találtam ezt a cikket, ami igazán megszívlelendő tanácsokat ad:

Amit el akarnak vinni, azt úgyis elviszik

Talán nem a legszerencsésebb pont így kezdenem, de azzal gondolom mindenki tisztában van, hogy feltörhetetlen zár nem létezik. 100%-os garancia tehát nincs, de elnézve az Abus tesztfilmjeit, ezeket a zárakat használva elég jó esélyünk lesz arra, hogy ott találjuk a bringát, ahol hagytuk.

Előzmények

A cikk megírásának indítéka mi lehetne más, mint az, hogy ellopták a bringámat, mégpedig egy olyan biciklitárolóból, melyet két biztonsági kamera is figyelt. Az esetnek utánajárva kiderült, hogy a kamerák leginkább csak dísznek vannak felszerelve, és az épület üzemeltetőinek fogalmuk sincs a “biztonsági rendszer” működéséről. Több napos huzavona után, sikerült megszerezni az állítólag feljavított minőségű felvételeket:

Összesítve magát a melót, nincs 1 perc, ennyi idő kell ahhoz, hogy elvigyék a bringád, ha az nem megfelelő eszközzel, nem megfelelően van lakatolva.

Alapszabályok

Egyértelmű dolgok következnek amiről mindenki hallott, mindenki tudja, ennek ellenére nincs olyan nap, hogy ne látnék értékes bringákat helytelenül lezárva, rossz helyre rögzítve, lámpák rajtahagyva stb.

• Soha ne hagyd felügyeletlenül a bringádat még egy pillanatra sem lakatolás nélkül! A legtöbb lopás a “beugrok a boltba cigiért, addig kinnt hagyom a bringát” esetek következménye.
• Használj két (minőségi) zárat!
• Jól látható, forgalmas helyen horgonyozz, olyan helyen, ahol a gyalogos forgalomnak legalább minimális visszatartó ereje van a tolvajokkal szemben!
• Órát, lámpát, kulacsot, pumpát, mindent ami mozdítható a bringán, vigyél magaddal! Ezek a cuccok ugyanúgy értékek, tehát vigyázz rájuk!
• Ne lakatolj mindig ugyanazon a helyen, mert kifigyelhetik mikor jössz, mikor mész és máris megvan az idő a támadásra! Én pont így jártam, tehát érdemes komolyan venni.
• Ne tárold a bringádat (még zárral sem) lépcsőházak folyosóján, pincéjében! Nem is tudom hány bringát vittek az évek során így a közvetlen környezetemből. A lezárt folyosó sem jelent különösebb akadályt a tolvajoknak.
• A zárat mindig vidd magaddal! Sose hagyd ott azzal az indokkal, hogy másnap ne kelljen cipelni! Az ott hagyott zárat könnyen “előkészíthetik” anélkül, hogy észrevennéd.

Lakatok

Sajnos a legtöbb bringaboltban nem fektetnek elég nagy hangsúlyt a zárakra, pedig a városi bringás egyik legfontosabb felszereléséről van szó. Lássunk némi áttekintést az elterjedt zártípusokról:

Spirálzár: nevét az alakjáról kapta, spirálisan fel van tekerve. Általában drótsodronyból készül, és műanyaggal vagy gumival van bevonva. Ez a fajta zár ér a legkevesebbet, gyakorlatilag alkalmatlan biciklilakatolásra. Leginkább szerszámok rögzítésére használható a sufniban, esetleg a pottyantósnak az ajtaját lehet vele rögzíteni a telek végében.

Kábelzár: a spirálnál egy fokkal erősebb, vastagabb, de mivel a többsége ennek is drótsodronyból készül szintén nem alkalmas lakatolásra. Megtévesztő lehet némelyiknél a vastagság, bizonyos típusoknál a drótsodrony köré alumíniumgömböket szerelnek, hogy könnyebb legyen összetekerni, szállítani. Ezek azonban könnyedén elpattinthatók, fűrészelhetők. A Citadel gyárt nagyon vastag (4-5cm) kábelzárat is, aminek a belseje ugyanúgy sodrony, tehát szintén nem ér semmit. A sodrony bármilyen vastag lehet, a fűrésznek nem ellenfél, legfeljebb fél perccel tovább kell dolgozni vele! Az alábbi videókon láthatod mennyi ideig tart elvágni.

Az sem jelent megoldást, ha vastagabb sodronyt használsz, ez max. néhány másodpercet jelent a tolvajnak.

Lánc-lakat kombinációk: ezek már megállják a helyüket, alkalmasak lakatolásra. Ez a legelterjedtebb a motorosok körében is, ahol a kerékpárnál jóval nagyobb értéket kell védeni. Kétféle változat létezik, egyik az integrált záras, a másiknál külön kell feltenni a lakatot a láncra. Utóbbi előnye, hogy a lakat bármikor kicserélhető. Mivel a lánc rész nagyon erős, ezért itt a zárra kell nagyobb figyelmet fordítani, mert onnan “várható” inkább próbálkozás a feltörésre. Hátránya, hogy súlyra igencsak nehéz, ezért a hordozás körülményes lehet. A rövidebb típusokat fel lehet tekerni a nyeregcsőre és úgy szállítani.

U-lakat: a lakatolás legbiztosabb módja. Fűrészelni gyakorlatilag lehetetlen, és a zár részhez is elég körülményes hozzáférni, mivel bele van építve az “átfogó” részbe. A súlya is elfogadható és a legtöbb típushoz adnak rögzítőalkatrészt, amivel a vázra lehet szerelni. Legnagyobb hátránya, hogy kevés helyen használható, mert kicsi objektumot képes csak átfogni. Másik, hosszabb zárral együtt érdemes használni.

Abus Bordo: egy újfajta lakatolási módszer. A zár kicsi, könnyen szállítható és baromi merev. A szegecsek is kellően merevek, mérete miatt pedig könnyedén használhatjuk olyan helyeken is, ahol az U-lakattal problémás lenne a lakatolás. Több kivitelben kapható, a legjobb (legdrágább) 15-ös értéket képvisel a biztonsági skálán. Számzáras kivitelben is elérhető.

Az alábbi videó szemlélteti a lakat működési elvét.

Zárak

Körkulcsos zár: a legegyszerűbben feltörhető zárak közé tartozik. Annak idején volt is ebből botrány, az egyik legelismertebb lakatgyártó cég, a Kryptonite egyik körkulcsos zárral szerelt U lakatjáról (Evolution 2000) kiderült, hogy egy filléres tollal másodpercek alatt nyitható: bicpen.wmv (3.19Mb) Egy lelkes fórumtársam küldött egy filmet, amin ő maga nyit ki hasonló módszerrel egy körkulcsos zárat pillanatok alatt:

Hagyományos kulcsos zár: ma már nagyon kevés bringazáron használják könnyű feltörhetősége és sokszorosíthatósága miatt.

“Lapkulcsos” zár: ez a legelterjedtebb, és egyben legbiztonságosabb megoldás. A zár csak a pontosan belepasszoló kulccsal nyílik, ezeket már nem lehet tollal kinyitni.

Számzár: klasszikus megoldás, amikor a lakat csak a saját kódjával nyílik. Manapság kevés záron használják, nem nagyon érdemes vele foglalkozni, és a használata sem javasolt.

Gyártók

Sok gyártó sok zára közül válogathatunk, a fent leírtak után azonban kevesen maradnak, akiknek a terméke szóba jöhet. Magyarországon három komoly gyártó termékei közül választhatunk. Ezek a Kryptonite, az olcsóbb árkategóriát képviselő Citadel, és a német érdekeltségű Abus. Talán az Abus kapható legnagyobb választékban, ezért beszéljünk róluk egy kicsit részletesebben.

Az Abus-nak 1-25-ig terjedő skálán osztályozza a zárakat biztonsági szintjük szerint. Ez nagyjából az árat is behatárolja, minél magasabb biztonsági szintet képvisel egy lánc, annál drágább. A bringazáraknál 15-ös szint a felsőkategória, azon túl már a motorzárak következnek. Ez persze nem azt jelenti, hogy kerékpár lakatolásra alkalmatlanok, csak azok a darabok már olyan súlyt képviselnek, ami gondot okozhat egy kerékpárosan a szállítás során. 10-es kategória felett vannak a komolyabbak, ez alá nem érdemes menni. Ezekhez 2-5 kulcsot adnak, és egy kódkártyát, ami arra szolgál, ha elveszítjük az összes kulcsot, akkor a gyár tud küldeni újat a kód alapján. Néhány típus mellé lámpás kulcs is jár, ha netán sötétben szeretnénk használni, könnyebb legyen.

Érdemes kiemelni a Granit szériát, mint az Abus lakatok legerősebb típusát. Mivel ezek drágábbak ezért nem nagyon fogod őket megtalálni kis boltokban, viszont a nagykerekben van, tehát elvileg rendelésre bárhol be tudod szerezni.

Hova és hogyan lakatoljunk?

Hiába van jó zárunk, ha rosszul alkalmazzuk. Érdemes két zárat használni, és két ponton rögzíteni a gépet. Az egyik legyen az első kerék + váz, a másik pedig hátsó kerék + váz. Ha erre nincs lehetőség, akkor hátul lakatoljunk, az első kereket pedig vagy vigyük magunkkal, vagy lakatoljuk a hátsó kerékhez. Ha gyorszáras a nyeregcső, akkor érdemes azt is kikapni és elvinni, nehogy valaki véletlen megszabadítson tőle, lévén nem tartozik az olcsó alkatrészek közé. Msik megoldás – ami miatt sokan hülyének néznek – a fejjel lefelé lakatolás, tehát a bringa a nyergen + kormányon pihen, és így van rögzítve. Ez esetben érdemes valamit alátenni a nyeregnek, hogy meg ne sérüljön.

A gyorszáras nyeregbilincs nem a legszerencsésebb, helyette használjunk csavarhúzóval rögzíthetőt. Apró trükk, ami egy fórumtársamtól származik: miután beállítottad a nyeregmagasságot, a nyeregbilics-rögzítő csavar fejébe nyomj egy csepp ragasztót, ezzel megakadályozva a kicsavarás lehetőségét. Értelemszerűen olyan ragasztót használj, amit utána könnyűszerrel ki tudsz kaparni / oldani belőle, de ahhoz pont elég, hogy utcán ne álljanak neki vele vacakolni.

És most lássunk néhány horgonyozási technikát. A lakatoláshoz egy Abus Steel O Chain láncot, és egy Citadel U lakatot használtam. Kattints a képekre a nagyobb mérethez!

Na így nem szabad horgonyozni. Egyrészt gyenge a fa amihez láncoltam, másrészt a váz és a hátsó kerék nincs lakatolva, csak az első kerék.

Az U lakat fogja a hátsó kereket + vázat a vashoz, viszont a lánc csak az első kereket fogja a vázhoz. Sokszor könnyű elnézni, hogy valóban átfűztük e lakatot azon, amihez horgonyozni szeretnénk, már velem is előfordult, erre nagyon kell figyelni!

Az U lakat helyes használata hátsó keréken.

Itt már át van fűzve a vason, a keréken, és a vázon is a lánc.

Horgonyozás klasszikus tárolóban. Ügyelni kell az első kerék biztonságára is, főleg, ha csak egy lakattal vagyunk.

A lánc fogja a két kereket, és a vázat is.

Ha nincs más lehetőség, akkor közlekedési táblához is lakatolhatunk, de azt azért nézzük meg előtte, hogy elég masszívan kapaszkodik e a földbe, illetve, hogy a magassága megfelel e a célnak.

Az U lakat fogja az első kereket + vázat a táblához.

A legbiztosabb megoldás, amikor külön van rögzítve a két kerék a vázhoz + a horgonyzó objektumhoz…

…elöl az U lakattal,

…hátul pedig a lánccal.

Ugyanaz, mint az előbb, csak a “tárolónk” más. Horgonyozás céljára legjobbak az ilyen betonozott talpú vaskorlátok.

Elöl szokás szerint az U lakat…

Hátul pedig a lánc.

A képeken az alábbi zárakat használtam:

• Citadel U-lakat
• Abus Steel-O-Chain (nem konkrétan ez a típus, ennél egyel jobb, de azt már nem lehet kapni)

Amit én még ajánlok:

• Abus Granit Futura 64 – Könnyű, és minimális helyet sem hagy a bringa és a rögzítő objektum között, így lehetetlenség hozzáférni.
• Abus Granit X-Plus 108×230 USH54 – Az Abus csúcskategóriás kerékpárlezárásra szánt U-lakata. Az alábbi BikeMag tesztben is ezt hozzák ki győztesként.
• Abus Bordo – Az Abus újdonsága, mely a tesztek szerint is elég meggyőző eredményeket mutat
• Kryptonie Evolution
• Kryptonite New York Lock

Tanácsok Sheldon Brown-tól

Aki sokat foglalkozik kerékpárszereléssel, előbb-utóbb biztos talákozik Sheldon Brown nevével. Jómagam is számtalan dolgot tanultam meg írásaiból. Lássuk, hogyan vélekedik a biztonságos lakatolásról.

Szerinte a leghatékonyabb módszer, ha csak a hátsó kereket rögzítjük az U lakattal úgy, hogy a lakat a támvilla és a láncvilla között helyezkedik el. Így sokkal kisebb U lakat is elegendő, amihez még nehezebb hozzáférni. Ebben az esetben is védve van a váz, mert hiába oldjuk ki a hátsó kerék gyorsrögzítőjét, attól még a kereket nem tudjuk kivenni a váz hátsó háromszögéből.

Logikus megoldás lenne a tolvaj részéről, ha elfűrészelné a kereket. Ez azonban koránt sem olyan egyszerű feladat, mivel egyrészt nem fér hozzá, másrészt a felnit feszítik a küllők, ami szintén megnehezíti a dolgot. Sheldon Brown szavaival élve: “Believe me, this just doesn’t happen in the real world.” A hátsó kerék általában a második legdrágább alkatrész egy kerékpáron a váz után. Anélkül ellopni egy bringát már nem olyan nagy biznisz.

A teljes cikk itt olvasható.

További tanácsok városi bringásoknak

A városi bringázás alapszabálya, hogy nem szabad olyan bringával járni, ami kapásból szemet szúr. Ebből a szempontból a teleszkópos gépek vannak leginkább veszélynek kitéve, még akkor is, ha értéktelen villával vannak szerelve. A tolvajok nem mindig értenek ahhoz, amit ellopnak, így nekik nem mond semmit az, hogy Neked milyen bringád van. Látják a szép krómosan csillogó becsúszószárakat és máris úgy gondolják, hogy ez csak értékes gép lehet.

Érdemes megnézni, hogy a futárok milyen kerékpárokkal közlekednek. Pl.: ezer éves váz + merev villa, 27-es kerék és egyenes kormány. Sokan váltót sem használnak, hanem single speed-el járnak, esetleg fixiznek. Ennek elsősorban az a célja, hogy minél kevesebb alkatrész legyen a bringán, így kevesebb a hibalehetőség, és jelentősen csökken a lopás veszélye is.

Személyes tapasztalatból tudom, hogy az országútikat, illetve egyéb 27-es kerékkel szerelt merev villás bringákat sokkal kevésbé lopják. A legnagyobb veszélynek egyértelműen a montik vannak kitéve, mivel ebből van a legtöbb, ezt a legkönnyebb eladni, ezt lopják.

A legnagyobb dilemma az szokott lenni kerékpárvásárláskor, hogy “hétköznap a városban, hétvégén hegyekben akarom használni a kerékpárt”, így egyértelműen adja magát a monti, ami elvileg jó választás lenne, megfelelő gumival teljesen alkalmas városi használatra, viszont lopás szempontjából a lehető legrosszabb, amit vehetünk. Ezért érdemes teljesen kettéválasztani a dolgot, venni egy rendes kerékpárt szabadidős használatra az igényeinknek megfelelően, illetve építeni egy egyszerű kis gépet a városba. Tudom hülyén hangzik, de, ha egyszer elviszik a bringád, akkor rögtön rájössz, hogy a monti nem a sűrű városi lakatolós bevetések eszköze. Ezzel kapcsolatban rengeteg segítséget lehet kapni az Index kerékpáros fórumon.

Veszélyes helyek

Budapesten kétségkívül a Műszaki Egyetem és környéke a legveszélyesebb bringalopás szempontjából, napi szinten viszik el a lovakat. Szintén van biztonsági szolgálat, biztonsági kamera, tehát minden eszköz ami alkalmas a mókusvakításra. A fent leírt esetből azonban nyilvánvalóan következik, hogy ezek a dolgok semmit nem érnek, mivel a kamerák mögött ülőt a legkevésbé sem izgatja, hogy mi történik a monitoron, a rendőrség intézekdését gondolom nem kell bemutatnom senkinek.

Általánosságban elmondható, hogy veszélyes minden olyan hely, ahova sokan járnak bringával, pl. az oktatási intézmények, bevásárlóközpontok, szupermarketek. Az ilyen helyeken mindig két zárat használjunk, és az első kereket vegyük ki!

Permalink | Leave a comment  »

Ma találtam ezt a videót, Tibet hegyei között Körösi Csoma Sándor nyomában egy érdekes útvonalat járnak be egy befagyott folyó jegén.

Permalink | Leave a comment  »

100_7421.MOV Watch on Posterous

Bükki bringázásunkról készült videó 2011.04.09.

Permalink | Leave a comment  »

See the full gallery on Posterous

Permalink | Leave a comment  »

Permalink | Leave a comment  »

Permalink | Leave a comment  »